ossi és Gabe blogja

-ossi-

Kipp 6.3 (fogyott valamikor óta!)
Csutka 17

A macska lassan simán elveri a kutyát. :O Még szerencse, hogy olyan vastag Csutka bundája, hogy Kippnek meg kéne dolgoznia, ha átakarná harapni a torkát, de azért elég brutálba nyomják így is.

-ossi-

Azért az egér project már majd egy hónapos történet, de még nem örökítettem meg.

Úgy volt, hogy reggel arra bóklásztam ki a fürdőbe, hogy egy egérke szorult a kádba. Még pattogós korú, valszeg azért nem tudott kijönni. Hogy mit csináljak hajnalok hajnalán egy egérrel, amit nem annyira akarok (és valszeg tudok) megfogni? Mielőtt tudatosíthattam volna magamban, hogy édibédi kisegér a gomb szemeivel, összekaptam a macskát, vissza a fürdőbe… picit morcogott érte, de rájött, hogy mit kell nézni, úgyhogy kádba be, egér megugrott, macska vetődött és már ugrott is ki vele a kádból.

Még gyorsan sikerült becsukni a fürdőajtót, nehogy kijusson vele. Ettől morcos lett, elkezdett morogni, de az egeret nem engedte. (Szerencsére, az egér ekkor már nem szenvedett.) Ült egy picit a vécé mellé húzódva, aztán rájött, hogy innen nem fogja tudni kivinni, ezért inkább elkezdte elmajszolni. Na jó, ez túlzás, sokkal inkább eltűntette majdnem egyben.

Utána egész reggel újra és újra el kellett játszani, hogy mi történt: magyarázta, hogy dobjam el a játékegerét, ő meg vetődve elkapta.

A papucs… Ma volt az első nap, hogy úgy vettem fel a papucsom, hogy hazaérek, kutya elrongyol a papucsért, odahozza, odaadja, majd mondtam neki, hogy “papucs”, nézett, majd elfutott a másik feléért is és tök lelkesen azt is odahozta és nekem adta. Már megérte kutyát tartani.

Végezetül mutizok egy képet arról, amikor dolgoznom kellett, Csutka meg játszott volna. Próbáltam győzködni, hogy még befejezek valamit, aztán kimegyünk picit játszani, erre odajött és odadugta a pofiját a monitor tetejére.

-ossi-

Érdekesen telt. Délután még elvittük Csutkát, hátha kicsit fáradtabban jobban fogja bírni az estét. Séta alatt egyszer ijedt meg, aztán csak ahhoz ragaszkodott, hogy Gabe és én szorosan egymás mellett menjünk, ő meg jöhessen közöttünk. Valamelyik nap pont volt tüzijáték séta közben, de akkor csak futkározott, úgy tűnt nincs gond. De a szilveszteri azért sok lehetett neki, hangos, meg ijesztő.

Este aztán érdekes mód, csak időnként ijedt meg és rohant az ágy alá, máskor ugatott, és amikor a szemközti füves részen rakétáztak, döbbenten ült a szoba közepén, hogy hogy lehet az, hogy mi most nem pánikolunk. Szóval, összességében, egész jól viselte, egyedül annyi volt, hogy még kisérettel sem volt hajlandó kimenni az udvarra, rögtön rongyolt vissza a lakásba. Féltem is, hogy “baleset” lesz belőle, de szerencsére, semmi. Hajnalban kikéretőzött és akkor már gond nélkül kiment.

Cserébe, viszont, reggelre megleptek azzal, hogy cicával összebújva aludtak. Csutka az oldalán (a lábam között), cica meg a hasához bújva és összegömbölyödve. Édibédik. <3

Jah! Amúgy meg boldogabbat mindenkinek!

-ossi-

Hosszú idő után, újra hazamentünk karácsonyra. Kipp ment anyukáékhoz vendégségbe, Csutka Híresékhez. Picit aggódtam, de aztán a végén majdnem úgy jártunk, hogy haza sem akartak jönni.

Kipp szerintem megismerte a lakást, mert állítólag rögtön feltalálta magát, evett, járkált, játszott. Befészkelte magát az előszobaszekrény polcára és onnan tartotta szemmel a nagyvilágot. Ha meg valaki odament hozzá, kéjesen dörgölőzött. Állítólag, minden reggel fél hétkor kinyitotta a kisszoba ajtót (feltételezem, jelzendő, hogy ideje kelni meg reggelizni). De mindennel együtt megdicsérték, hogy milyen okos és rendes cica.

Csutka meg… Csutka megérkezett, összecimbizett Tücsökkel, aki egyébként nem túl barátságos kutyákkal szemben. Állítólag, első este még nyöszörgős volt, nem maradt meg kinn a többi kutyával, de másnapra már elmúlott. Sőt. Kifejezetten jól érezte magát a többiekkel, rögtön megtalálta a helyét. Híres minden nap írt, hogy mi a helyzet vele, úgyhogy arról is nyugodt voltam, hogy jól van, meg arról is, hogy rendesen viselkedik.

Például, ezt írta arra a kérdésre, hogy nem ugat-e feleslegesen, főleg éjszaka:

“Nem ugat, de valószínűleg Áfonya nem engedi neki. Amikor egy új kutya kerül a falkába, Áfi mindig megtanítja neki, hogy nem ugathat fölöslegesen. Ez számára azt jelenti, hogy ha az egész falka őrjöng a kapunál, az rendben van, de senki sem önállósíthatja magát, mert azt Áfonya rögtön megtorolja (rámordul az illetőre és ha ebből nem ért, akkor lenyomja).
Szerintem Csutka értett a szép szóból, mert eddig nem volt konfliktusa egyik kutyámmal sem. “

Arra meg, hogy milyen jól érezte magát… Nem is ment be éjszakára sem, kinn aludt a többiekkel:

“Tegnap kora este, amikor kiengedtem, úgy gondoltam, hogy majd beengedem, ha szól. Hallottam, hogy játszik a kölykökkel a tornácon, kinéztem az ablakon és tényleg gyűrték egymást Almával. Később csönd lett. Nem kéredzkedett be, így lefeküdtem. Kicsit még tévéztem, gondoltam majd szól. Nem szólt, így kint aludt a többi kutyával. Szerintem jól érzi magát velük. ”

Ez meg az volt, amin még el is pityeredtem:

“Leteszteltük kisgyerekre is. Bianka unokám, aki 26 hónapos (októberben volt 2 éves) itt van ma nálunk. Csutka tüneményes vele. Nem ugrál rá és nem nyalogatja. Óvatosan megszagolta Bia arcát, kezét, de olyan finoman, hogy szinte hozzá sem ért. Bia hívta, de Csutka nem értette, így nem ment utána, csak nézett és csóválta a farkát. Aztán tettünk rá pórázt és Bianka vezetgette, Csutka pedig nagyon vigyázott, hogy még véletlenül se rántsa el. Annyira édesek! “

Amikor mentünk érte, ott feküdt az ajtó előtt. Rögtön felugrott és csak állt, nézett, mint aki nem akar hinni a szemének. Akkor megfordult, benézett tanácstalanul, hogy most mi legyen. Majd előrébb lépett, még mindig nagy, kerek szemekkel, aztán berohant. Híres mondta, hogy hozzá ment be, hogy szóljon neki. Aztán végül nagy boldogan odarongyolt a kerítéshez. Meg persze, mindenki. Most már volt lehetőség találkozni mindenkivel és szó, mi szó, meg kellett őket is zabálni.

Hazaúton ment a nagy alvás, csak Pesten ébredt fel Csutka, nem tudom honnan tudja, hogy Pest következik, de odafelé és visszafelé is felélénkült, ahogy közeledtünk. Igaz, odafelé be is szólogatott a gyalogosoknak. Visszafelé csak bámult.

Itthon még összeszedtük a cicát is, aki annyira jól érezte magát, hogy nem is akart hazajönni, majd elnyugodtunk. Csutka simán átaludta az éjszakát. Tegnap is voltunk egy nagyot sétálni, az tény, de még a tegnapi éjszakát is, meg valami oknál fogva a mai napot is. Arra sem ébredt fel, hogy reggel elmentem itthonról.

Kép nincs.

-ossi-

Tegnap édes volt… Mentünk át az úttesten és kicsivel mellettünk egy anyuka jött olyan ovis vagy inkább kisiskolás korú gyerekkel. Már elértük a járdát, mikor hallom, hogy a kisgyerek:

“- Anya, odanézz! Olyan, mint egy farkas!”

Anyuka mondta, hogy igen, de az egy kutya. Erre a gyerek:

” – Tudom. De azért szééép, ugye?”

61799km-nél végre sikerült időt és kedvet találni, hogy kicseréljem az olajat a suzukiban. Még olajszűrő is volt itthon, szép kék, naaagy suzuki felirattal. Gondoltam az rávaló. Na, hát nem. Méretre stimmel, de a menete az nagyon nem. Mivel az olaj már le volt engedve, így kénytelen voltam valamit felrakni rá, hogy holnap tudjak menni dolgozni, ezért visszakerült a Norauto márkájú, 290-es tipusú szűrő. Valamelyik nap veszek másikat és kicserélem azt is.

-ossi-

Skinnynek sikerült megfognia élete első egerét! Így, hogy már jócskán nyugdíjjas korban van… És leszámítva, hogy régen sosem szerette az egeret. :O

Múltkor csapdával fogtunk egyet és Büd nagyon szereti (sosem próbáltuk ki, hogy mennyit bírna egyszerre) és bár nem nagyon szeretek ilyet odaadni nekik, úgy voltam vele, hogy Büd már annyira rossz állapotban van, hogy ha valami baja is lesz tőle, igazából már valahol mindegy, hogy a betegségébe hal bele, vagy abba – lévén, lehetett tudni, hogy nincs neki már sok hátra.

Na, ehhez képest, Skinny csapott rá és fel is falta. Már ez is meglepetés volt. Aztán ma, éppen suliban voltunk, amikor hallom, hogy pittyen a telefon: Gabe küldött üzit, hogy Skinn egeret fogott! Kiderült, hogy az egyik nagy dobozba valahogy bekerült egy egér, aztán Gabe gondolt egyet és mellé tette Skinnyt. Ő meg élemedett kora ellenére is tudta mit kezdjen vele és elkapta. A görik közül Ginkéből néztem volna ki annak idején, hogy nagy vadász, de ezek szerint Skinnyt sem kellene lesajnálni.

Picit más… Nem írtam… Büd már jó ideje beteg volt, kifejezetten rossz állapotban. Ugyanaz volt, mint Amfinál, Abunál, Ginnél, Golónál, ezért úgy döntöttem, hogy őt már nem kezeltetjük, hanem amikor eljön az ideje elaltattatjuk. Ünnepek alatt nem voltunk itthon, mikor hazaértünk, a ketrec felforgatva, vacsiból sem akart enni. Utólag arra tippeltünk, hogy rohama volt mikor nem voltunk itthon. Éjszaka is elkapta, ezért másnap elvittük. Szegénynek már annyira nem működött a keringése, hogy az altató sem akart hatni.

Skinn köszöni, jól van. Neki a szívével van gond, de ezen kívül, nem látszik rajta, eszik, pörög, vidám. A lábán van egy csomó (elfelejtettem a nevét), amit le kéne szedetni, de a szíve miatt, meg hogy egyébként jól van, úgy döntöttem, hogy az ott marad, nincs értelme altatni. Az mondjuk, érdekes, hogy a legidősebb bírja a legtovább. Valszeg nem véletlenül…

-ossi-

Utóbbi időben kicsit sok volt a munka, kb. keléstől fekvésig (mármint, amikor normálisan kel és fekszik az ember, legkésőbb hétkor és legkorábban tízkor), beteg is voltam, kutyasuli is elmaradt, már hiányzott valami kutyázós séta. Éppen ezért örültem, hogy Gabe is hajlandó volt beleegyezni, hogy menjünk el a mudis túrára szombaton.

Valamikor fél tíz magasságában indultunk Szentendre külsőről, aztán valamikor dél körül értünk a hegytetőre, onnan kettő, félhárom fele vissza, igaz, már toronyiránt. Odafelé azért elég nagy kerülővel mentünk fel. A környékről nem csináltam sok képet, max. ami a kutyák mögött volt a háttérben, de egy azért akad a hegytetőről:

Szerencsére, elsőként értünk, így Csutkának volt lehetősége egyenként összeszagolni mindenkivel, hogy ne kelljen attól tartani, hogy aznapra felveszi a durci-morci hangulatot. Pechjére, viszont, két kan volt az első, azok meg rögtön a fenekében kötöttek ki és kb. a túra végéig -attól függően, hogy mennyire voltak éppen fáradtak,- ki sem nagyon lehetett őket onnan vakarni.

Csutkánál fenn, a menedékháznál volt némi morcogás, ha valaki túl közel jött hozzánk, de az is változó volt. Meg egyszer nekimentek. De amikor újra menet volt, teljesen elmúlt és újra kis lelkes, bandázós turista lett belőle.

Az meglepő volt, hogy mennyiféle kutya volt (két egyforma alig volt köztük ), de mind jófej volt, igazi egyéniség. Na jó… időnként Csutkát összekevertük az egyik kölyökkel.

Hazafelé, már a kocsiban teljesen ki volt dőlve az eb, itthon meg… evett, aztán alvás. Meg sem moccant. Ha járkáltam, csak azt lehetett látni, hogy kutya fekszik mozdulatlanul, de a szeme forog, ahogy követ. Igazándiból, teljesen átaludta az éjszakát és még most is visszafeküdt pihizni, pedig, ilyenkor már rég talpon van.

A többi képet ide tettem fel (katt ide)

https://picasaweb.google.com/ossifraga.hu/2011November5KohegySzentendre?authuser=0&feat=directlink

-ossi-

Vetettem Kippának csini cserépbe cicafüvet. Már két hete öntözgettem, de semmi jele, hogy ki akarna bújni. Ma megtaláltam a cicafűmag zacskóját. Még fel sincs bontva. :/

-ossi-

Nagyrészt azt gyakoroltuk, hogy hogyan lehet a gombos trükk alapján vezetni a kutyát úgy, hogy megtegyen olyat is, amit eredendően nem akarna (pl. átmenni palackok között, vízbe menni, stb.) Csutka raklaptól tartott, de ez várható is volt, -annak idején a kiállításon a rácson sem volt hajlandó átmenni.

Második alkalommal sikerült annyit elérni, hogy felteszi rá a mellső mancsait, illetve, ha nagyon kell átszalad rajta. Úgyhogy itthoni gyakorlásnak mi is kerestünk valami hasonló alkalmatosságot, hogy tudjunk gyakorolni, de szokás szerint, nem kellett a végtelenségig próbálkozni. Első körben mancs ráment a raklapra, aztán a következő jutifalatért hajlandó volt már egyik hátsót is feltenni, a következőért a másikat, majd utána már leülni is hajlandó volt.  Akkor elengedtem, mentem volna arrébb, hogy megint odamegyünk, megpróbálom rávenni, hogy rámenjen, de kutya már újra fenn állt a raklapon. Azt hittem megzabálom az okos fejét.

Külön öröm volt, -a tegnaphoz visszatérve,- hogy egyrészt Csutka örült, amikor megérkeztünk a suliba, másrészt, hajlandó volt bandázni a többiekkel. Van egy pöttöm kis Jack Russel, de ahogy lenni szokott, egyértelműen ő az alfahím a bandában. Nemcsak bárkinek nekimegy, mérettől függetlenül, de a többiek folyamatosan a fenekében vannak, nyalogatják. Tegnap az volt a játék, hogy ő szaladt elől, többiek utána, majd megfordult, át a lábak alatt és futott a másik irányba, többiek a sarkában. Na, és Csutka is hajlandó volt beállni kajtatni. Igaz, nem a sűrűjében, de nem velem volt csak elfoglalva, hanem a többiekkel is. Aminek meg én örültem, -nem kicsit. (Persze, csak addig, amíg a végére nem lett nyűgös és nem ment neki Lizzynek, utána meg nem kezdett el morogni mindenkivel, aki kb. 3 méteres körzetben megközelített – és aminek hála, az óra végét, már nagyrészt a sarokban töltöttük. )

Kevésbé jó hír, hogy miután ki lett fizetve a suli, úgy tűnik, Csutka be is tüzel. Remélem, azért nem, mert kb. két hónapja tüzelt utoljára, de duzzadtnak tűnik a pérája, meg tegnap nagyon nyalogatta Milo a fenekét.

Kippa meg felbátorodott időszakát éli. Egyrészt rendszeresen játszik magában is, de már a kutyával is. Valamelyik nap elnéztem, ahogy Csutka állt, Kipp bemászott alá, hátára feküdt és elkezdte mancsozni a kutyát. Máskor csak simán elé rohan, majd elfut és ezt addig, amíg a kutya meg nem kergeti.

Minap meg inverz kicsi a rakásost játszottak. Ippeg fekvőtámaszt nyomtam, Csutka persze bemászott alám (szokás szerint megint az orrom megint reccsent), erre Kipp sem akart kimaradni belőle, ő meg berohant Csutka alá, Gyagyagép 2-nek.

Valamelyik este meg együtt vadásztak – gondolom, egérre. Kutya a gáztűzhely meg a mosogató között, Kipp meg alatta és bámultak/szagoltak befelé a mosogató és a fal közötti résen. Megfogni, persze, nem fogják meg a dögöket, csak a kíváncsiságuk határtalan. :/